Nemecsek Ernő a gittegylet hőse, a közlegények gyöngye, a legjobb, leghűségesebb és legodaadóbb barátja a grundnak. Valaki szóljon rá a többiekre! Nem szabad, az nem lehet, hogy a kisfiúval így bánjanak! Ernő, csenevész kis Ernő, jólelkű, édes Ernő, mindenkinél különb Ernő, én leszek a barátod! Molnár Ferenc ismerős utcákra kalauzol minket.
A Vörösingesek és a Pál utcaiak csatája ifjúságunk legmeghatározóbb összecsapása; a regény szereplői jóbarátaink, Boka, Csónakos, Geréb meg a többiek mind-mind a szívünkhöz nőttek. A Pásztorok Einstandja, a Gittegylet állhatatos rágása, Rácz tanár úr szigora, az igaz barátság és a hősiesség felejthetetlen képe még most is beragyogja a mindennapjainkat. Mert a gyerekek most is játszanak, a grundok helyén most is házak épülnek, és mi még most is szégyelljük, hogy valakik leírták: nemecsek ernő.
Vidovszky György rendező és Deres Péter dramaturg átiratában a gyermekek szubjektív nézőpontja még inkább felerősödik azáltal, hogy a grundon kívül szinte nincs is élet számukra. Az „élet valós szereplői" csak pillanatokra, nyomokban lelhetők fel, csak „statisztálnak" az életbevágó játékhoz.
Valamint egyetemi hallgatók az alábbi szerepekben:
Nemecsek
Weisz
Richter
Nagy Pásztor
Kis Pásztor
Kolnay
Barabás
Boka
Áts Feri
Csele
Geréb
Csónakos
Altman (őr 1)
Berei (őr 2)
Szebenics
Szalay
Wendauer
Pál utcaiak
Vörösingesek
Osztály
Hangok
